Fényes utca, bolyduló tömeg,
Buli van ilyenkor, mindenki nevet.
Csak rajtam fut át az érdektelenség,
Nincs üzenet, de már nem is keresem rég.

Apró robbanások csendesítik a teret,
Színes rakétákkal megfestik az eget.
Oly értelmetlen, annyira nem érdekel,
Hisz jól tudom, nem érhetlek el.

Még két óra, és éjfél lesz,
Vajon látjuk-e még egymást?

Megint elbasztam, pedig nem akartam,
Most is ő utál a legjobban.
"Hívjál fel, és vigyél majd el
Messze, oda a világűrbe"

Nem tudom, de nem is érdekel,
Hogy miért nem égnek a fények.
Nem gondolom, de mégis úgy érzem,
Megvárom, majd hogy nevet ki az élet.