-Zárt körű rendezvény- mondta a biztonsági ember, és behúzta az ajtót. 

-De… de, a barátaim…- hebegte a lány, majd lehajtotta a fejét, és eloldalgott a klub bejáratától.

A nyári este melegen nehezedett görnyedt alakjára, egy közeli padhoz sétált, leült, és a szórakozóhely kéken villogó feliratát kémlelte.

-Zárt körű rendezvény, mi?- gondolta, az idegesség hullámokban futott végig testén – szemét alak!

Nevetéstől reszkető figurák fordultak be a sarkon, majd léptek be egyenként a klub épületébe, a kidobó szélesen mosolyogva tárta fel előttük a bejárati ajtót, a jutalma néhány kettéhajtott papírpénz lett. A lány összehúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet.

-Belvárosi ficsúrok- gondolta, és a keze ökölbe szorult- csak mert apuci fizuja több mint Togó éves jövedelme, már azt hiszik, hogy övék a világ.

Végigtapogatta nadrágját, és előhalászta rongyos pénztárcáját. A tárca tartalma egyetlen kétszáz forintos bankó volt.

-Ennyi- mondta a lány szomorúan, és visszahelyezte a zsebébe- Pistiéknek is pont erre a helyre kellett jönniük- dühöngött némán, majd felállt a padról, és a buszmegálló felé indult.

 A földről egy papírtba csavart hajléktalan pillantott fel rá, végigmérte a lányt, majd egy halk sóhaj kíséretében elfordította a tekintetét.

-Még a csöves is lenéz- gondolta a lány, és meggyorsította lépteit.

A busz megérkezett, felszállt rá, és leült a végében. Körülötte vidám fiatalok nyüzsögtek, az egyikük, egy tizenöt év körüli fiú megbotlott, és a lány szakadt pólójába kapaszkodva hozta magát egyenesbe.

-Bocsi!- nevetett rá vidáman, majd ismét belemerült a társaságba.

A lány megigazította magán a pólót, a ruhadarab nyaka olyan szélesre nyúlt, hogy majdnem mind a két válla kilógott belőle. Némán, gondolataiba temetkezve bonyolította le a hosszú utat a külvárosba.

Nem nézett senkire, és néhány lesajnáló pillantástól eltekintve rá sem nézett senki. Egy megállóval előbb szállt le, hogy egy sétával kiszellőztesse fejéből a dühös gondolatokat. Az otthonául szolgáló lakótelepi lakás ablakaiból fény szivárgott ki.

-Apa is megérkezett- nyugtázta egykedvűen, és belépett a lakásba.

-Már itthon is vagy kislányom?- fogadta az anyja derűsen, és átölelte őt.

-Apa?- kérdezte a lány, miközben lehúzta magáról elhasznált tornacipőit.

Az asszony a konyha irányába biccentett, a lány benézett az ajtón, apja a konyha asztalra dőlve aludt, körülötte apró italos üvegek feküdtek.

-Szerencsére elaludt- mondta az anyja, a férfihoz lépett, és megsimogatta a fejét.

-Balfasz- jelentette ki a lány, és hosszan figyelte apja részeg álomba merült alakját.

-Nem beszélhetsz így apádról- mondta az asszony halkan- rengeteget dolgozik, hogy megéljünk.

-És el is issza egyből- a lány hangja idegesen csengett- ha meg nem részeg, akkor osztja az észt. Mintha lenne neki olyan.

-Gabriella! Ebből elég legyen!-vonta össze a szemöldökét az anyja, majd elfordult a lánytól, és nekiállt, hogy összeszedje a kiürült üvegeket.

Gabriella néma undorral szemlélte a jelenetet, majd elhagyta a konyhát, és bezárkózott a szobájába. A helyiség kicsi volt, és még nap közben is sötét.

Leült az íróasztalához, felkapcsolta az asztali lámpát, és egy vaskos vonalas füzetet készített maga elé. Eszébe jutott mennyire megalázva érezte magát, amikor a biztonsági ember elküldte a klub elől, és a teste görcsbe rándult.

-Csak akkor vagy ember ha van pénzed- súgta maga elé, miközben forgatni kezdte a füzet lapjait.

A füzet a lány novelláit tartalmazta. Gabriella egy olyan világot talált ki magának, ahol az emberek egy boldog, szerető közösségben élnek. Egy világot, amely pénz, és politika mentes. A történetek nagy részében a szerelem játszotta a fő szerepet. A férfi főszereplőket egytől egyig Pistiről mintázta. Pisti az osztálytársa volt, és néha feltűnően sok figyelmet szentelt számára. Ő volt az, aki a klubba invitálta ezen az estén. 

-Pisti-nézett fel a lány, a keze ökölbe szorult, majd elernyedt.

-Minden rendbe kislányom?- az anyja állt a szoba nyitott ajtajában, és mosolyogva figyelte őt. Gabriella nem válaszolt, az asszony közelebb lépett hozzá.

-Milyen volt az estéd?-lehajolt, és egy csókot nyomott a lány sápadt arcára.

-Semmilyen- válaszolta Gabriella, és elhúzta az arcát- megint bebizonyosodott, hogy egy nagy nulla vagyok. Egy senkiházi. Egy csóró.

-Ne csináld ezt- mondta az asszony, és leült az ágy szélére- te egy nagyon is értékes kicsi lány vagy.

-Nem igaz!- emelte fel a lány a hangját- Pisti meghívott egy klubba, a kidobó azt hitte, hogy valami csöves vagyok, és elküldött a francba! Bal válla megrándult, és nem tudta visszafogni a feltörő könnyeit. 

-Jaj, te szegény- nézte őt az anyja, előre hajolt, és átölelte.

Percekig maradtak így összekapaszkodva, amíg Gabriella összeszedte erejét, és visszafogta könnyeit.

-Figyelj rám kicsi - fordította maga felé a lány arcát az asszony, a szemében derű fénye csillant- van egy kis félretett pénzünk apáddal - lehalkította a hangját, és folytatta- abból adok neked, visszamész szépen a klubba, és mulatsz egy jót a barátaiddal.

-Nincs egy normális ruhám sem - hüppögte Gabriella, és megdörzsölte az arcát- és egyébként is… mi lesz, ha apa rájön? Tudod, hogy milyen.

-Nem lesz gond- simogatta meg a karját az anyja- ruhát pedig majd én adok neked… a báli ruhám tökéletes lesz a számodra, öt perc alatt beszegem ott ahol kell, és már indulhatsz is.

-De anyu- nézett fel a lány könnyes szemekkel- a báli ruhád az számodra…

-Nem számít-mosolygott vidáman az asszony, és felemelkedett az ágyról - amíg én előkeresem te csak készülődj, és nyugodj meg szépen.

Az anyja kilépett a szobából, Gabriella sokáig nézett utána.

-Nem szeretném kihasználni anyut- gondolta, miközben összecsukta a füzetet, és a helyére csúsztatta- de annyira vártam ezt az estét…

Kihúzta magát a székben, és a tükörbe meredt. Vörösben úszó szemek tekintettek vissza rá.

-Összeszedem magam, és megmutatom a világnak, hogy én is érek annyit, mint bárki más - határozta el magát, lehajolt, és az íróasztala alól egy apró sminkes dobozt húzott elő. Óvatos, lassú mozdulatokkal púdert, szemfestéket, és rúzst vitt fel az arcára.

-Talán Pisti is többet akar majd tőlem, mint azt, hogy a haverja legyek-gondolta, miközben nyílt az ajtó, és az anyja visszatért a szobába.

-Tessék kislányom, próbáld fel!- az anyja egy fekete csipkés kisestélyit nyújtott át neki, a ruhán két hatalmas rózsaszín masni díszelgett.

-Gyönyörű!- mosolyodott el Gabriella is, kinyúlt pólóját, és szakadt farmerját az ágyra fektette, és belebújt a fekete ruhacsodába.

-Istenem, de jól áll!- kiáltotta el magát az asszony őszinte csodálattal- az én pici lányom!

 Gabriella többször körbefordult a tengelye körül, miközben kikerekedett szemekkel figyelte önnön tükörképét.

-Ez nem is én vagyok-nézett fel végül, és átölelte az anyját- köszönöm!

-Nincs mit kincsecském - mondta az asszony, és elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában- cipőt is készítettem ki neked, igaz, hogy egy kicsit már kopik a sarka, de nem feltűnő…

-Szeretlek anyu- pillantott fel rá a lány.

-Én is szeretlek kislányom- nevetette el magát az anyja- de most gyere, kikísérlek.

 Gabriella egy utolsó szánalmas pillantást vetett a még mindig a konyhaasztalon fekvő apjára, majd anyja kíséretében kilépett a lakásból.

-Ezt tedd el -mondta az asszony, és néhány nagyobb címletű papírpénzt csúsztatott a lánya kezébe. Gabriellának önkéntelenül is eszébe jutott a klubnál látott jelenet a biztonsági ember, és a belvárosi ficsúrok között. Kellemetlen bizsergés futott végig a gerincén.

-Taxival menj-nézett rá az anyja, és megérintette a lány arcát- vigyázz magadra, és jó bulizást!

-Meglesz - jelezte a lány a hüvelykujjával, majd könnyed léptekkel a taxiállomás felé vette az irányt.

A meleg levegő a hajába simult, kissé hátravetette a fejét, és kihúzta magát. Úgy érezte, hogy egy önmaga által írt boldog történet részesévé vált.

-Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez Pisti- elmélkedett, miközben egy ezüstösen csillogó taxi felé közeledett.

-Hova lesz a fuvar kisasszony?- dörmögte a hatalmas bajusszal rendelkező sofőr.

-Golem klub- válaszolta a lány, és kényelembe helyezte magát a hátsó ülésen.

A taxi elindult, és lendületesen becsatlakozott az autóút esti forgalmába. Gabriella néma áhítattal szemlélte a feketéből kivillanó fénypontokat, a szemében összeolvadtak, és vidáman mosolygó arcokat rajzoltak ki. Alig várta, hogy a klubhoz érjenek.

-Mennyi?- törte meg a csendet a taxis, apró szemei a visszapillantó tükörből figyelték a lányt.

-Tessék?- kérdezte Gabriella, a mély hang kibillentette gondolataiból.

-Dolgozni mész?- dörmögte a férfi.

-Nem- válaszolta a lány, és megigazította magán az egyik elcsúszott masnit.

-De velem azért tehetnél egy kivételt - mondta a taxis, és belekacsintott a tükörbe.

-Maga meg miről beszél?- Gabriella hangja megremegett.

-Csak arról- válaszolta a férfi, és hangosan köhintett- arról, hogy a fuvarért nem fogadok el pénzt, ha lecumizol.

-Mi van?! - kiáltott fel a lány.

-Most mit játszod itt az eszed?- emelte fel a hangját a taxis- számtalanszor fuvaroztam már ilyen kis hivatásosokat, mint te, de egyik sem állt neki ordibálni!

-Álljon meg! -a lány próbált nyugalmat erőltetni magára, és összeszedni szétesett gondolatait-most azonnal!

Az autó a járda szélére húzódott, Gabriella kihúzott egy bankót, a sofőr arcába vágta, és kiszállt a járműből. A taxis gázt adott, és csikorogva távozott.

-Kurvának néztek - hajtotta le a fejét a lány. Nem tudta, hogy sírjon, vagy ordítson kínjában.

-Így nem mehetek emberek közé!- nézett végig önmagán.

Az eddig ruhakölteménynek hitt fekete kisestélyi most egy szakadt ringyó kiegészítőjének tűnt a szemében.

-Szemét élet!- döntött végül az ordítás mellett, lerúgta magáról a cipőit, és futásnak eredt.

Egyetlen vágy élt benne, mindennél erősebben. Lemosni magáról a sminket, visszabújni a szakadt farmerbe, és elbújni, nagyon mélyen elbújni a világ elől. Alig néhány órája sétált haza ezen az útvonalon teljesen letörve, de mindaz semmi nem volt ahhoz képest, amilyen rosszul most érezte magát. Észre sem vette, hogy könnyek áztatják az arcát, nem érezte azt sem, hogy fáradna, csak futott, és futott hazafelé. Az ismerős bérházak aljában lassított csak, nagyokat sóhajtva, elmosódott szemekkel lépkedett a lakásuk felé.

-Hol a pénzem ringyó?!- hallotta meg a lakásukból messzire kiszűrődő kiabálást.

A konyhában égett a villany, az ablakkeretben az apja mozgó alakja rajzolódott ki.Gabriella ismét meggyorsította lépteit, kettesével vette a lépcsőket, és feltépte a lakás ajtaját. Az anyja a földön feküdt, az apja pedig felé magasodott. A bejárati ajtó nyitódására mindketten felnéztek. Gabriella ott állt mezítláb, dühös arcát feketére festette az elmosódott smink.

-Semmi gond kincsecském-mosolygott rá az anyja, a fogai közül apró vércsepp gördült a padlóra.

-Itt a pénzed te szemétláda!- a lány tekintete az apja részeg arcába mélyedt, előhúzta, majd a földre hajította a félbehajtott papírpénzeket.

A férfi némán figyelte őt, majd leengedte a karját, lehajolt, és felsegítette a feleségét. Gabriella sarkon fordult, és kilépett a lakásból. Fejét lehajtva lassan sétált a bérházak között, kusza gondolatai fel-alá szaladgáltak a fejében.

Újra és újra felvillant képzeletében a vércsepp, amely anyja mosolygó szájából gördült ki.

-Sajnálom anyu -mondta maga elé halkan, megállt, és körbepillantott.

Egy elhagyatott játszótéren állt, az elemek elméretezett alakja barátságtalanul magasodott a mélysötét égbe. A lány egy kőkockán helyezkedett el, az egykori gyerekparadicsom díszének számító hatalmas mászóka gúnyosan mosolygott le rá. Egy bőrdzsekis fiú tűnt fel a tér végében, megpillantotta Gabriellát, és laza lépteit felé irányította.

-Csatlakozhatok?- kérdezte vidáman, és kivillantotta tökéletes fogsorát.

-Zárt körű rendezvény- válaszolta a lány, felsóhajtott, és a tenyerébe temette az arcát.