-A múlt csupán a kezdet- súgta az egyik fiú a másik fülébe.

-Már megint miről beszélsz Péter? -emelte fel hangját a fül tulajdonosa.

-Egész nap ez jár a fejemben- válaszolta Péter, még közelebb hajolva a másik fiú arcához- egy reggeli rádióműsorban hallottam.

A villamos zajosan nyüzsgése egyre szorosabban zárta körbe alakjukat, a két fiú néhány lépést araszolva szabadon hagyta az utat a felszállók előtt.

 -Szóval- folytatta Péter- egy forradalmian új fejlesztésről volt szó... kíváncsi vagy rá Feri?

-Nem, de úgyis elmondod- válaszolta Ferenc, és egykedvűen bámult ki az esőáztatta üvegablakokon. A keze egy fiatal lány nedves hajához ért, a hátán hideg borzongás futott végig.

-Ez a szer- Péter halkan köhintett- egy úgymond csodaszer. A mondat után lélegzetnyi szünetet tartott, és tekintetével a másik fiú arcát kémlelte. Ferenc apró szemei unottan néztek vissza rá sötét hajának árnyékából.

-A lényege- Péter gondosan megigazította szemüvegét- a lényege az, hogy ennek használatával az emberek képesek lesznek olyanná formálni a testüket, amilyenre ők szeretnék...

-És utána szabadon szeretkezhetnek majd a marslakókkal- vágott közbe Ferenc, majd elengedett egy gúnyos kacajt.

-Ez komoly- hebegte Péter, arcára feszültség ült ki- csak gondolj bele, micsoda lehetőség ez az emberiségnek…

-Lehetőség mire? Egyébként is, milyen istenverte rádióadókat fogsz te be?- Ferenc hátrasimította a szemébe csúszott hajcsomót, és egy ideges pillantást küldött Péterre.

-Lehetőség arra, hogy aki úgy érzi, az… - Péter összeszedte mondanivalóját- az változtasson magán, érted… összeegyeztesse a külsejét azzal, ami itt belül van- a fiú a fejére, és a mellkasára mutatott, majd folytatta- ha tényleg összehozzák, hát ez lesz évszázad legkomolyabb újítása.

-Az emberek nem gyurmából vannak - jelentette ki Ferenc, és nagyot legyintett a levegőbe- viszont a te koponyád, drága Péterem, a te koponyád valószínűleg attól duzzad belül.

Újabb embertömeg sodorta magával a két fiút, a villamos hangos csikorgás kíséretében folytatta útját.

-Ez komoly- ismételte önmagát Péter.

-Ábrahám- mondta Ferenc, és elmosolyodott.

-Ki az az Ábrahám?- nézett rá Péter, a szemüvege teljesen bepárásodott.

-A csontkovácsom volt- válaszolta Ferenc- erről a baromságról jutott az eszembe, amit az előbb fejtegettél.

-Nem baromság-Péter idegesen szuszogni kezdett.

-Ábrahám nemcsak a tested gyúrta át, hanem a lelkedet is- mondta Ferenc, ügyet sem vetve a másik fiú idegességére- egy időben annyira elmacskásodtak a lábaim, hogy néhány alkalommal a metró elé szédültem- szorosabbra húzta magán bőrdzsekijét, majd folytatta- anyámnak persze eszébe sem jutott, hogy mentális zavaraim adódtak, egyből Ábrahámhoz vitt.

-És mi köze ennek bármihez is?- kérdezte Péter, miközben egy bártáncosnő mozdulatait utánzó idős férfiembert próbált kicselezni.

-Csak annyi- lökött arrébb egy nyugtalan tinédzsert Ferenc- csak annyi, hogy neki is voltak forradalmi újításai- a fiú sóhajtott egyet, és halkabban folytatta- Ábrahám-ot főleg a kecskék érdekelték- kacsintott egyet Péterre, és hozzátette- ha érted mire gondolok, drága Péterem.

-Idióta- jelentette ki Péter sértődötten.

-Balfasz- jelentette ki Ferenc a másik fiú hangját utánozva.

-Rendben- Péter hangja az idegességtől egy oktávnyit kúszott felfelé- ha tényleg így gondolod- egy tétova mozdulatot tett az éppen nyílni készülő ajtó irányába, vékonyra emelt hangja megroppant- ha tényleg így gondolod, akkor én akár most rögtön le is szállhatok, és utazhatsz tovább egyedül!

-Szívességet teszel Péterem- válaszolta Ferenc, majd nyugodt hangon hozzátette - viszlát! -

Jól van, jól!- mondta Péter, az ajtó irányába indult, de a kabátja beleakadt egy rögzítő rúdba, elvesztette az egyensúlyát, és szabályosan kizuhant a villamosból.

-Ez nem volt semmi- nyugtázta Ferenc a jelenetet, és elfordította tekintetét. Unalomtól sötét szemeivel az ablakon egy éppen legördülő esőcsepp útját követte nyomon.

-Gyűlölöm az őszt- gondolta, és még szorosabbra húzta magán bőrdzsekijét.

+ + +

-Annyira lehangoló- Ferenc egy a szakadó esőben görnyedő öregasszonyt figyelt, aki éppen levetett esőkabátjába bugyolálta bele kiskutyáját- és még meg lesz lepve, ha ráhúzzák az utolsó kenetet.

Gondolataiból a villamos erőteljes fékezése billentette ki, egy fiatal lány landolt a vállán, szépségének frissessége csordulásig töltötte a fiú érzékelő csatornáit. Ferenc hátrált néhány lépést, nem szerette a testi kontaktus ilyen mód direkt formáját. Az ajtók kinyíltak, ő pedig hirtelen ötlettől vezérelve leszállt a villamosról.

Az őszi szél esőcseppeket mosott az arcába, meggyorsította lépteit, és egy közelben zöldellő telefonfülkébe vette be magát. Hátrasimította a homlokába tapadt nedves hajtömeget, majd néhány érmét halászott elő farzsebéből, a készülék nyílásába csúsztatta őket, és tárcsázott. Hosszan hallgatta a jellegzetes berregést, miközben fél kézzel cigarettát húzott elő dzsekijéből, a szájába vette, és meggyújtotta. A füst lassan gomolyogva vonta szürkébe a telefonfülke belsejét. -Hallóka- kapcsolódott be egy dörmögő hang a vonal másik végén.

 -Szevasz Dezső, Feri vagyok. Nincs kedved lenézni a Sósvíz-be? – Ferenc szórakozottan dobolt a kagylón, és mélyen beleszívott cigarettájába.

-Áhá, Feri!- Dezső hangja vidáman visszhangzott, majd elhallgatott egy pillanatra- várjunk csak, mennyi az idő? És milyen nap van egyáltalán?

-Péntek délután fél három- válaszolta Ferenc nevetve.

-Húha, akkor eszek valamit, aztán indulok is! Lent találkozunk!- Dezső hangjába izgatottság vegyült. -

Ok, várlak- Ferenc visszahelyezte a kagylót a helyére, cigarettáját elnyomta a készüléken, majd a csikket hanyag mozdulattal a földre ejtette.

Kilépett a fülkéből, és mosolyogva állapította meg, hogy az eső alábbhagyott, és a városra nehezedő sötét fellegek oszlásnak indultak. Egyre jobban érezte magát.

+ + +

"-Ne bántsd! Elég már! - üvöltötte a lány, és a fiú karjába kapaszkodott.

-Miattad történt ez az egész te szajha!- dörögte a fiú, majd megrázkódott, lassan leeresztette a karjait, és térdre ereszkedett.

-Nem! Nem! Nem!- nézett maga elé mereven, tekintete kétségbeesett gyűlöletben úszott. Lenézett a kezére, az előtte heverő férfitestre, majd ismét a kezére. A kezében kés volt. A kés véres volt.

-Disznóvágás - mondta a fiú- kibaszott disznóvágás.

-Peti- suttogta a lány, és az előtte görnyedő fiú vállára csúsztatta a kezét."

+ + +

 -Mit tudsz az atombombáról Ferikém?- kérdezte a fiú asztalához odalépő pincér.

Ferenc a Sósvíz legsötétebb blokkjában üldögélt, a kocsma majdnem üresen tátongott körülötte.

-Hozz egy rumot István, és kímélj meg a szövegedtől- nézett fel rá Ferenc, és cigarettára gyújtott. Péter jutott az eszébe, és a szája mosolyra nyílt.

-Eszméletlenül nagy balfék- nyugtázta gondolatban- viszont az egyetlen csoporttársam, aki információval lát el.

-Ő a kontakt a formális világgal- beleszívott a cigarettájába, és egy mély sóhajtás keretében a helyiségbe töltötte a füstöt.

A rum megérkezett, a fiú magába döntötte, és egy másikat rendelt. Az ital rögtön a fejébe szállt, ismét mosolyogni támadt kedve, és nem is fogta vissza magát, szélesre húzta száját, hátradőlt, és egy újabb cigarettát készített elő.

-Héhó haver!- bömbölte a kocsma ajtaján éppen belépő nagydarab fiú.

-Szevasz Dezső!- nyújtott neki kezet Ferenc, és helyet szorított a kisméretű padon.

-Na, mi a helyzet?- Dezső az asztalra készített cigarettáért nyúlt, a szájába tolta, és meggyújtotta.

-Unalom, az van-válaszolta Ferenc, és idegesen hátrasimította haját.

-Aham. Mit iszunk?- Dezső leült, majd Ferenc pohara felé hajolt, kicsit felemelte, és beleszagolt.

-Ugye tudod, hogy undorító szokásaid vannak Dezső?- nevetett rá Ferenc, és elhúzta az orra elől a poharát.

-Te meg undorító piákat iszol. Rum? Ugyan kérlek! Nem te vagy az Ozzy Osbourne!- Dezső felemelkedett, és a pult felé kiáltott- István! Két vegytiszta abszint rendel!

 + + +

 -Mit szólnál hozzá, ha elnéznénk egy házibuliba haver?- kérdezte Dezső, és átkarolta Ferencet.

Órák teltek el Dezső érkezése óta, és a két fiú jócskán felöntött a garatra.

-Nincs kedvem embereket látni - jelentette ki Ferenc, és belekortyolt az italába. Tudatát zsibbasztó bizonytalanság járta át, egy mély szippantással rövidített cigarettáján, és a kocsma sötét látványába merült.

 -Hé! Én is ember vagyok!- mondta Dezső sértődöttséget tettetve, megveregette Ferenc vállát, és bizalmasra mérsékelte hangját- nők Ferikém, nők… mikor voltál utoljára nővel?

-Hol van fent, és hol van lent?- szakította meg a társalgást az újabb italokkal kiérkező pincér.

-István, te vadbarom!- legyintett Dezső- inkább gondoskodj még egy körről, és hagyd ezt a hülyeséget.

-Feri!- fordult ismét a fiúhoz Dezső- szedd össze magad, mert ez így nem állapot!

-Menjünk- mondta Ferenc, a hangja erővel telt meg- menjünk abba az istenverte buliba!

-Ez a beszéd haver!- Dezső teli torokból nevetett- épp itt az ideje, hogy nőt találj magadnak!

-Igen- Ferencet jó érzéssel töltötte el a gondolat.

-Igen!- ismételte meg határozottabban, az asztalra érkező italért nyúlt, és nagydarab társa felé biccentett- Hey-ho!- engedte ki hangját a füstös térbe.

-Let’s go!- fejezte be a mondatot Dezső, és egyszerre ürítették ki poharukat.

-Az élet talán mégis szép és kellemes- gondolta Ferenc, hátradőlt a padon, és hagyta, hogy az alkohol a magasba repítse módosult tudatát.

 + + +

"-Hozzám jössz?-kérdezte a fiú csendesen.

 Nyár volt, és a kerti nyugágyon hevertek. A meleg szél a hajukat simogatta. A lány a fiúra emelte a tekintetét, szeme egyszerre volt komoly, és huncut;

-Igen!- felelte, és mindketten nevettek.

-Szeretlek Peti!- suttogta a lány halkan, és szorosan átölelte a fiút.

Szép emlékek. De a fiú keze véres, és a kés is véres. Kibaszott disznóvágás volt, igen. A lány pedig meztelen.

-Öltözz fel és takarodj innen- a fiú színtelen hangja a szoba mozdulatlanságába merevedett."

 + + +

 -A zenét meg a maximumra!- ordította Dezső, egy bárgyún mosolygó vörös lány után nyúlt, átkarolta a derekát, és megcsókolta.

Ferenc a szoba végében álldogálva figyelte a jelenetet, alig egy perce érkeztek meg a buli helyszínéül szolgáló családi házba.

-I’m a teenage lobotomy!- eresztette ki ismét mély hangját Dezső, majd beleveszett egy nagyobb társaságba.

-Dezső a party arc- nyugtázta Ferenc, egy szekrényről figyelő viszkis üveg felé indult, de megbotlott, és elterült a padlón.

-Minden rendben?- hajolt felé egy szemüveges szőke lány, kinyújtotta a kezét, és felsegítette a fiút.

-Oh, köszönöm, kedves vagy. Nincs kedved beszélgetni?- nyögte ki a szavakat nagy nehezen Ferenc, majd elhelyezkedett egy közeli kanapén, és cigarettát halászott elő bőrdzsekijéből.

-Helyes vagy- mondta a lány, leült mellé, és rámosolygott.

-Tényleg úgy gondolod?- a fiú bágyadtan figyelte a lányt egy ideig, egy lassú mozdulatsor keretében meggyújtotta a cigarettáját, majd a lehető legkomolyabb hangján kijelentette- részeg vagyok.

-Azt látom- nevetett rá a lány kedvesen.

-Tetszik a nevetésed- mondta Ferenc, hátradőlt a kanapén, és a mennyezet irányába fújta a füstöt.

-Csak óvatosan!- súgta a fülébe Dezső, majd ismét beleveszett a hangos tömegbe.

-Igen-mondta maga elé Ferenc, közelebb húzódott a lányhoz, szorosan átölelte, és megcsókolta.

-Ne itt- bontakozott ki az ölelésből a lány, és óvatosan körbepillantott a szobában- gyere velem.

-Ok- Ferenc hagyta, hogy kézenfogják, és a ház egyik üres szobájába vezessék.

+ + +

 "-Azt mondtad, hogy mindig szeretni fogsz, és mellettem leszel - a fiú elsírta magát.

 A még mindig a kezében szorongatott kés a padlóra esett, arcát vértől nedves tenyerébe temette.

-Nekem végem van. Ennyi.

A lány átölelte a zokogástól remegő fiút, összefonódó árnyékuk szomorúan rajzolódott ki a szoba falán.

Disznóvágás volt. Igen, kibaszott disznóvágás."

 + + +

 -A középszerűség ezzel kilőve, elhantolva, és megfertőzve a legkorszerűbb elmebajokkal – magyarázta egy magas szemüveges fiú a konyhában.

-Hé! Nem te vagy a Feri csoporttársa?- kiáltott fel Dezső, és közelebb furakodott a fiúhoz.

-Dezső! Szevasz!- üdvözölte őt Péter, széles mozdulattal átkarolta a vállát, és az asztal köré gyűlt társasághoz vezette- ülj le közénk, éppen egy új valóság elméletet boncolgatunk!

-Aham- mondta Dezső- nekem ez túl buzisan hangzik.

-Na ne már!- nevetett fel Péter zavartan, és hozzátette – nekem menyasszonyom van.

-Nekem meg fegyvergyáram- vigyorodott el Dezső, és megveregette a fiú sápadt arcát.

-Komolyan!- Péter belehúzott a Dezső által kínált italba, majd körbepillantott a konyhában- valószínűleg átment valamelyik szobába, de mindjárt idehívom- a fiú újabb korty szünetet tartott- lehet, hogy már össze is futottál vele, kedves kis szőke lány.

-Nem rémlik -mondta Dezső, átölelte a fiút, és bizalmasan a fülébe súgta- keressünk még egyet ebből a jófajtából- fejével a kezében tartott üres üveg irányába biccentett- a bemutatás meg majd ráér később is.