Salgo City Rockers

KORTÁRS ÖSSZ-MŰVÉSZETI BLOG
Öt fiatal - Öt jó barát - Egy blogoldal.

Kontakt

Bannerünk
Logónk
Címünk

Okosnak hiszik magukat

Kategóriák

Rovatok

Ők alkotnak, őket kell szeretni

neverlivetosee - fotó, webdesign
Damned - rajz, flash
Chinestar - megmondás, írás
The_Dav - írás
baltasar kormakur - film, rajz

A Nagy Fekete

2006.12.31. 13:51 | Chinestar | Szólj hozzá!

 

 A végtelennek tűnő fekete szerelvény lassan közeledett a sziklákkal szegélyezett vonalon. Kamilla egy tökéletes négyzet alakjára vágott neonzöld peronon várakozott, a frissen feltámadó szélvihar szétbontotta kontyba rögzített ősz haját, a világos szálak reszketve meredeztek a mélysötét égbolt irányába. Egyik kezével nagyméretű bőrtáskájának fülét szorongatta, másik kezével az érkező vonatnak integetett. A felé magasodó fémtenger hangosan fújtatott, az apró kerekek szikrákat szórva lassították le a járművet. Kamilla végigsimította virágokkal tarkított ruháját, megemelte a bőröndöt, és a válla árnyékából egy utolsó röpke pillantást küldött a mögötte elterülő barátságtalan tájnak. A kezében tartott súly megfeszítette vékony testét, előrelépett, és szabad kezét a széles mosollyal segítségére siető kalauz felé nyújtotta.

-A gázáremelések megoldják a társadalmi szelekciót! - mondta a kalauz, széles mosolya egy jottányit sem halványult- az ilyen vénségek, mint maga jobban is teszik, ha felszállnak a Nagy Feketére…

-A gázáremelések mértéke a tavalyi évhez képest…- tátogta egy simára borotvált fiatalember a televíziókészülékből, Kamilla szemhéja nehezen engedelmeskedve bár, de feltárta előtte a látható világot.

A redőnyrésekből fény szivárgott be a szobába, a nő kinyújtotta a karját, és hangos roppanások közepette felült az ágyában.

-Micsoda álom- hangját halk krákogásnak érezte, megköszörülte a torkát, és elfojtott egy feltörni készülő köhögést. Hűvös kezét arcára helyezte, és lassú mozdulatokkal dörzsölni kezdte azt.

-Elaludtam a tv előtt- nyugtázta, miközben a távirányító után kutatva bepillantott a takarója alá- még a végén a villanyszámlát sem tudom majd kifizetni- megtalálta a kapcsolót, és üzemen kívül helyezte a készüléket.

Összeszedte erejét, és kikászálódott az ágyából. Vastag zokniba bújtatott lábai a fürdőszobába vezették, eltekerte a melegvizet indító csapot, és kihűlt kezeivel módszeresen végigmosta felsőtestét. A tisztálkodás után nehezen tudott csak felegyenesedni, megerőltetéstől fénylő apró szemeivel percekig bámult a mosdótál felé szerelt tükörbe.

-Emlékszel még a 62-es utcabálra?- intézte a kérdést ráncos arcképének, majd egy rutinos mozdulattal hátrafogta ősz haját.

Visszalépkedett a hűvös szobába, és belebújt az előző este gondosan kikészített ruháiba, majd felvette bélelt csizmáját, és kiöregedett szürke szövetkabátját. Az öltözködés megkoronázását a téli időszakban az unokáitól kapott hófehér kötött sapka felvétele jelentette, amit Kamilla most is ünnepélyesen helyezett a feje tetejére. -Az utolsó nap- mondta halkan, magához vette nehéz táskáját, kilépett a lakásából, és bekulcsolta az ajtóra rögzített számtalan zárat.

xxx

Nehezen mozogva közelítette meg az aluljárót, ahol ezen a napon dolgoznia kellett. A feltámadó szél az arcába vágott, úgy érezte, hogy még soha életében nem fázott ennyire, szorosabbra húzta magán a kabátot, és megigazított a sapkáját. Az utca túloldalán húzódó téren már állt a hatalmas közkarácsonyfa, színes égőinek látványa kellemes melegséggel töltötte el Kamillát. Megállt a járdán, és nem törődve a körülötte hömpölygő tömeggel, néma áhítattal figyelte az ünnepi díszben csillogó fenyőfát.

-Hogy fog majd örülni Olivér, és a kis Tamara az ajándékainak!- gondolata, és lepillantott a kezében tartott táskára- már csak a mai délelőtt, és felvehetem a fizetésemet- a táskája mélyén heverő papírköteg közönyösen nézett vissza rá.

Hosszú ideig gyönyörködött még a karácsonyfában, majd folytatta útját a városra nehezedő szürkeségben.

xxx

-Hagyjon már békén jóasszony!- kiáltott rá egy középkorú férfi, és kikerülte Kamilla szórólapban végződő kezét.

Órák teltek a munkába állása óta, és alig néhányan fogadtak el tőle reklámcédulát. A legtöbben elfordított arccal, vagy lehajtott fejjel siettek el mellette, de akadt olyan is, aki észre sem vette őt, és szinte átgázolt rajta.

-Még soha nem pisilt le senkit- nézett fel rá egy tizenéves fiú, Kamilla nem értette miről beszél, majd lepillantott, és egy apró kutyust vett észre a lábainál.

-Nagyon sajnálom!- mondta a fiú, és a nő vizelettől nedves csizmájára mutatott.

-Semmi gond-mosolygott rá Kamilla, és folytatta a szórólapok osztogatását. Gondolatai unokái körül forogtak.

A karácsony másnapjára koncentrált, amikor majd meglátogatják a gyerekek. Az ajándékokra gondolt, amiket majd átnyújt nekik. Az Olivér és Tamara kedves kis arcára kiülő boldogságra gondolt. A szeretetre gondolt, amely majd megtölti a kis lakását, legalább erre az egy napra.

-Mégis mit képzel magáról?- kérdezte tőle egy lila kabátot viselő nagydarab kopasz férfi. Kamilla kizökkent az ünnepi ábrándozásból, riadt tekintete kidülledő szemekkel találkozott.

 -Mégis mit képzel magáról?! -ismételte meg a kérdést a férfi, ezúttal hangosabban és dühösebben, felkeltve ezzel néhány járókelő figyelmét- figyeljen rám! A lila kabátos megragadta Kamilla karját, és körbemutatott az emberektől tömött aluljáróban.

-Azért fizetjük magát, hogy továbbadja a szórólapokat- a férfi szájából áradó erős fokhagymaszag a nő arcába csapódott- és nem azért, hogy lehajtott fejjel mosolyogjon itt a nagyvilágba!

A durva hangnem annyira letaglózta Kamillát, hogy képtelen volt megszólalni, arcára piros rózsát festett a szégyenérzet.

-Nemhogy örülne neki, hogy alkalmaztuk nyugdíj mellett, még itt lazsál!- a lila kabátos teátrális mozdulattal tárta szélesre karjait- hát kérem szépen, teljesen hülyének néz maga minket!?

A nő tagadóan rázta meg fejét, leeresztett karjaival egy szidásban részesülő kisgyerek benyomását keltette. Közvetlenül mögötte két suhanc kacagott fel teli torokból.

-Oda fogok figyelni- szólalt meg végül csendesen.

-Nem érdekel-mondta a férfi, belenyúlt a lila kabátba, és két darab papírpénzt húzott elő- karácsony ide vagy oda, a munkája nálunk bevégeztetett - átnyújtotta a pénzt Kamillának, belenyúlt a nyitott táskába, és kiemelte a maradék szórólapkötegeket.

-De hát…- hebegte a nő a bankókat nézegetve- ez semmi!

-Tisztában volt azzal, hogy mit vállal- a férfi dülledt szemei megvetően pislogtak- és azzal is, hogy bármikor ellenőrizhetjük magát.

-Ez semmire nem elég!- Kamillából hangos köhögés szakadt fel, megpróbálta visszafojtani, de nem sikerült neki.

-Lebukott és kész- mondta a lilakabátos, és végigsimította nagyméretű hasát - becsülje meg, hogy ennyit is kapott!

-Kérem…- köhögte fel nagy nehezen Kamilla, és a férfi karjába kapaszkodott.

A lilakabátos lerázta magáról a nő kezét, sarkon fordult, meggyorsította lépteit, és a tömeg sodrásába kapcsolódott. Kamilla hosszan nézett utána, ráncos arcának barázdáin egy könnycsepp gördült végig. A vágy, hogy megajándékozza unokáit egyszeriben szertefoszlott. A külvilág elsötétült előtte, de még észnél volt annyira, hogy meg tudja támasztani magát egy közeli trafik oldalán. Nagyokat lélegezve szedte össze erejét, tudatában dühös gondolatok lángoltak fel, majd aludtak is el szinte azonnal.

Tehetetlennek érezte magát, és rettenetesen fázott.

-Jól van a néni?- kérdezte egy vékony női hang. Kamilla hunyorogva figyelte a hang forrását, egy szőke lány lépett oda hozzá, és ölelte át görnyedt hátát.

-Kicsit gyengének érzem magam- válaszolta a nő, miközben kihúzta magát, és sáljába törölte a kibuggyant könnycseppet.

-Talán egy forró csoki segítene - mondta a lány.

Kamilla tekintete a szőkeség arcára csúszott. Az arc tiszta volt és kedves, világos szemei bizalmasan csillogtak.

-Jöjjön, ott a sarkon van egy csendes bisztró, elkísérem oda - szólalt meg ismét a lány, Kamilla egy apró fémkarikát fedezett fel a beszédre nyíló húsos száj jobb szegletében.

Nem kívánta a csokoládét, de a bisztró melegének gondolata a pillanatnyi válsághelyzet megoldására elfogadhatónak tűnt számára. Apró mozdulatot tett, mintha csak nyújtózkodni akarna, és hagyta, hogy a lány belékaroljon.

xxx

 -Így ni! - mondta a szőke lány, finoman leültette Kamillát egy sarokasztalhoz, nagyméretű forró csokoládét rendelt a részére, és ki is fizette azt.

-Köszönöm szépen- Kamilla próbált mosolyt erőltetni az arcára, de csak egy halvány fintorgást tudott kicsikarni magából.

-Nagyon összefagyott ott az aluljáróban- a lány sajnálkozóan pislogott, majd megrázta dús haját - melegedjen fel, és folytassa újult erővel a karácsonyi bevásárlást…

-Úgy lesz - mondta a nő, és kinyújtotta a kezét a szőkeség felé- maga egy nagyon jó ember.

-Áh, semmiség- fogta meg a felé nyújtott kezet a lány - remélem ha az én nagymamám kerül ilyen helyzetbe akad majd valaki, aki egy kis figyelmességben részesíti…

-Én is remélem- Kamilla a kiérkezett csokoládé bögréjének forró testére fonta vékony ujjait.

-Most mennem kell - mondta a lány, és kivillantotta nagyméretű hófehér fogait- vigyázzon magára néni!

Kamilla bólintott, és integetve figyelte, ahogyan a szőkeség kilibben a bisztró ajtaján. Hangosan fújta ki a levegőt, majd levette unokájától kapott kötött sapkáját, és gondosan a térdére fektette azt. Eszébe jutott, hogy elfelejtett boldog karácsonyt kívánni a segítőkész szőke lánynak, egy pillanatra hálátlan vénasszonynak érezte magát, de arra gondolt, hogy szenteste érte is elmond majd egy imát a Mindenhatónak címezve.

xxx

Kamilla körbepillantott a bisztróban. A terem kicsi volt, de világos, és szépen berendezett. Az asztalokat fehér terítő borította, a fotelek pedig egytől egyig vadonatújnak tűntek. Csupán néhány fiatal férfi üldögélt a helység átellenes sarkában, italukat némán kortyolva mosolyogtak egymásra.

Kamilla kigombolta kabátját, és kényelmesen elhelyezkedett. Teste kezdett felmelegedni, tudatában azonban újult erővel bukkantak elő a jéghideg valóság gyötrő gondolatai.

-Mit lehet manapság venni kétezer forintért?- vékony kezével a zsebébe túrt, és kitapogatta a papírpénzeket- szép játékokkal akartam meglepni őket, de lehetetlen. Belenyalt a csokoládéba, de az ital megégette a nyelvét, lerakta maga elé, és összevont szemöldökkel figyelte a bögrét.

-Mit tegyek… mit tehetnék?- emésztette magát gondolatban- az unokáim gyűlölni fognak a silány ajándékokért…

-Elnézést hölgyem- egy rendkívül mély hang szólította meg, Kamilla felnézett, középkorú öltönyös férfi magasodott felé- elnézést hölgyem, csatlakozhatnék önhöz?

-Mit akar tőlem?- kérdezte a nő, a hangja keményebben szólt, mint azt szerette volna.

-Csak egy kis társaságra vágyom- mosolyodott el az öltönyös, majd egy távozásra utaló tétova mozdulatot tett- de úgy látom, hogy nem alkalmas, inkább távozom is…

Kamilla a férfi hátrasimított sötét haját figyelte, majd a frissen borotvált, szinte kisfiús arcára csúszott a tekintete, végül az őt kémlelő hatalmas barna szempárba mélyült. Hosszúnak tűnő másodpercekig néztek néma farkasszemet egymással. Kamilla minden egyéb esetben a korával járó alapvető bizalmatlanságból fakadóan elküldte volna az idegent, messze az alkotójába, de most felemelte bal kezét, és a mellette lévő fotelra mutatott.

-Üljön csak le nyugodtan.

-Köszönöm- a férfi mosolya még szélesebbre nyílt, Kamillán az a halvány gondolat futott át, hogy ismeri őt valahonnan.

-Nem találkoztam én már önnel valahol?- kérdezte a nő, de rögtön meg is bánta a kérdést.

-Emlékeznék önre hölgyem- válaszolta az öltönyös.

-Buta kérdés volt-mondta Kamilla, és zavartan forgatni kezdte a bögréjét.

-Nem hiszek a buta kérdésekben- a férfi basszus hangja megnyugtatóan hatott a nőre.

-Egy csésze kávét legyen szíves- fordult az öltönyös a pincérnőhöz, majd Kamillára emelte barna szemeit- ön hogy éli meg ezt a hatalmas karácsonyi nyüzsgést hölgyem?

-Nem ez ígérkezik a legcsodálatosabb karácsonyomnak…

-Miért nem?- a férfi mosolyogva vette át a kávéját, miközben egy pillanatra sem vette le a tekintet Kamilláról- az időjósok szerint fehér karácsonyunk lesz.

-Fehér, és szegény- mondta a nő keserűen. -Illetlen kérdésnek fog hangzani egy hölggyel kapcsolatban- az öltönyös finom mozdulattal emelte a szájához a fekete italt- de felteszem…- aprót kortyolt a kávéjából, és visszahelyezte a csészéjét az asztalra - vannak önnek unokái?

-Igen- válaszolta Kamilla.

-Gondolom nagyszerű ajándékokkal lepi majd meg őket.

A nő válasz helyett elsírta magát. Képtelen volt uralkodni magán, a könnyek megállíthatatlanul buggyantak elő a szeméből, és folytak végig az arcán. Egész teste remegett, két karját átfonta mellkasán, és megpróbálta összeszedni magát. Mindig erősnek hitte magát, és most mégis kiborult, ráadásul egy vadidegen jelenlétében. Roppant kényelmetlen érzések járták át, megdörzsölte az arcát, és az öltönyös férfira emelte a tekintetét.

-Elnézést.. ez csak.. tudja… -Nekem felesleges magyarázkodnia- mondta a férfi, és Kamilla vállára helyezte a kezét. Az érintésen éppolyan megnyugtatóan hatott a nőre, mint a rendkívül mély hangja.

-Furcsán fog hangzani…- folytatta a férfi néhány perc hallgatás után- és nagyon remélem, hogy nem sértem meg vele…- az öltönyének a zsebéből egy borítékot helyezett az asztalra- de szeretnék ajánlani magának egy apró üzletet.

-Micsoda?- Kamilla meglepetten hüppögött.

-Ezt a pénzt- a férfi résnyire húzta a boríték száját - felajánlom magának egy szívességért cserébe. A nő szinte megbabonázva figyelte a vaskos papírpénzköteget. Egyáltalán nem értette a kialakult szituációt.

-Mint említettem egy kis társaságra vágyom- az öltönyös belekortyolt a kávéba, mosolygó szemeit továbbra sem vette le Kamilláról - ami azt jelenti, hogy igen magányos vagyok…

-Milyen szívességet akar tőlem kérni?- szakította félbe a nő.

-Egyetlen leheletnyi…- folytatta a férfi, miközben a csészéjét a boríték mellé, az asztalra helyezte - egyetlen leheletnyi csókot szeretnék rabolni öntől.

Kamilla szemei kikerekedtek, álmában sem gondolta volna, hogy egy ilyen beszélgetésbe keveredik.

-Miért pont tőlem? Maga egy igen helyes férfi, miért nem keres korban magához illő nőt? Ráadásul pénzt fizetni egy ilyen ráncos vénasszony csókjáért? Elnézést, de maga teljesen megőrült? Vagy valami annál is rosszabb?

Az öltönyös a mosolygó szája elé helyezett mutatóujjával intette csendre Kamillát, hosszan kivárt, amíg ismét megszólalt.

-Én nem vártam el öntől, hogy magyarázkodjon a váratlan könnyei miatt, ön se várja el, hogy megmagyarázzam, miért kérem ezt öntől… - megigazította magán a zakót, és közelebb hajolt a nőhöz- nyugodtan mondhat nemet, és elfelejtjük ezt a beszélgetést, a borítékot, a pénzt, mindent.

Kamilla testén idegesség hullámzott végig, tudatát egymással viaskodó gondolatok feszítették meg. Ismét felvillant a boldogsággal megtöltött kicsi lakásának képe, az unokák kedves arca, a kezükben tartott drága ajándékokkal együtt. Ugyanakkor felbukkant benne halott férjének halvány emléke is, az egyetlen férfié, akihez életében bármi köze is volt.

-Áll az üzlet- suttogta végül, a testét ismét jéghidegnek érezte.

-Remek!- húzta még szélesebbre a mosolyát a férfi, és olyan közel hajolt Kamillához, hogy az arcuk majdnem összeért.

-Istenkém- rebegte a nő, lehunyta a szemét, minden eddiginél erősebben koncentrált az unokáira, és csókra húzta vékony száját.

Végtelennek tűnő másodpercekig maradt így, de semmi nem történt. A csók elmaradt, csupán halk kuncogás hangja ütötte meg a fülét. Kinyitotta a szemét. Az öltönyös visszahúzódott a saját fotelébe, és onnan kémlelte Kamilla kérdő tekintetét.

-Megmagyarázom - mondta a férfi, és a bisztró plafonja felé mutatott – köszöntöm az Őrült Ünnepek Kandi Kamerájában!

Kamilla követte a mozdulatot, és egy apró fekete kamerát fedezett fel, amely pontosan az asztala felé volt szerelve. Tudta, hogy mire használják a kandi kamerákat. Egy ország fog nevetni rajta. Soha többé nem tud majd az unokái szemébe nézni. Eszébe jutott a szőke lány kedvessége. A szőke lány pontosan tudta, hogy mi készül ellene.

Vékony ujjai ökölbe szorultak, torka egy pillanat alatt kiszáradt, a bőre szinte átlátszóvá halványult. Apró szemeit az öltönyösre meresztette.

Az öltönyös mentegetőzve húzta fel a vállait, miközben még mindig szélesen mosolygott. Kamilla tudta, hogy ismeri őt valahonnan. Amikor utoljára látta a férfi kalauz ruhát viselt, de a mosolya ugyanaz maradt.

Álmában ő segítette fel a Nagy Feketére.

-Remélem akad még ülőhely a Nagy Feketén- mondta Kamilla, kezébe fogta a hófehér kötött sapkáját, és hátradőlt a fotelben- szörnyen elfáradtam.

· 1 trackback

Címkék: novella damned flash rajz chinestar

A bejegyzés trackback címe:

https://strockers.blog.hu/api/trackback/id/tr1425138

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: plantas con flores nombres e imagenes 2017.10.07. 11:02:59

Aki megzenésített több mint száz Ady-verset - OSZK

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása